Elérkeztünk listánk első némafilmjéhez, ami nem más, mint egy Drakula-feldolgozás. Érdekes végignézni egy 1922-es vámpírfilmet XXI. század elején, amikor már a popkultúra kifordította önmagából a mitológiai alakot, és valami eszméletlen giccseset alkotott belőle. Túlzás lehet ez az állítás annak fényében, hogy a mostanság a piacot uraló Alkonyat filmekből, és egyéb vámpír termékekből (pl: True Blood) nem láttam egyet se, de a hallottak alapján talán nem ítélem meg tévesen a dolgot. (Alapból nem gondolom túl eredetinek azt, hogy egy szerelmi történet attól lesz egyedi, hogy egy vámpír és egy ember között bontakozik ki. És ezt öt filmen keresztül húzni?!...)
.jpg)
A Nosferatu ehhez képest egy igazi klasszikus, aminek készítésének körülményeiről már legendák keringenek a neten (legalábbis két azonos információt nem nagyon sikerült róla olvasnom). A filmet a német rendező, Murnau készítette 1922-ben. A történet alapjául Bram Stoker Drakula regénye szolgált, de a Prana Film nem tudta megvenni a jogokat a megfilmesítéshez a regény írójának a leszármazottaitól. Ezért egy kis cselhez folyamodott: vámpírból „Nosferatu” lett, Drakulából pedig „Orlok gróf” és változatattak pár dolgot a történet helyszínein. Természetesen Stoker rokonai észrevették a "hasonlóságot" a könyv és a film története között, ezért egy hatalmas pert akasztottak a Prana Film nyakába, ami a per elvesztése után csődbe is ment. Állítólag az összes tekercset meg kellett volna semmisíteni, de ez szerencsére nem így történt (így is a film zenéjét újra kellett írni később, mivel az évek során eltűnt az eredeti filmzene kottája). Máig tévesen sokan ezt tartják az első vámpír filmnek, pedig a magyar Drakula halála időben megelőzi ezt a filmet, ám sajnos vesztünkre ennek a kópiái az enyészet martalékaivá váltak.
Most nézzünk bele egy kicsit a történetbe. A film a fiktív német Wisborg városában játszódik. Hősünk, Hutter megbízójától, Knocktól, új feladatot kap: menjen el Erdélybe, hogy látogassa meg Orlok grófot, és adjon el neki egy öreg wisborgi kastélyt, ám az új ügyfél körül nincs minden rendben. Először is úgy nézz ki, mint akit dobozban tartottak tíz évig, ráadásul a vér látványa különösen felizgatja. Hutter végül egy kis könyvecske segítségével rájön ennek okaira: egy igazi Nosferatu, azaz vámpír az újdonsült wisborgi ingatlan tulajdonos, és megállíthatatlanul halad hajójával, hogy rettegést hozzon a városra. Hutter utánaered, hiszen nem csak otthona, hanem szeretett felesége, Ellen is veszélybe került miatta.
Hmm… Ellen. Hát igen, mint Antigoné-típusú hős, végzetét nem kerülheti el. Már a történet elején érzi, hogy az Orlok gróffal való üzletelés csak halált és szenvedést jelent a város számára (a szerelme mikor elmondja neki, hogy Erdélybe utazik betegség lesz úrrá rajta).
De miért is oly népszerű ez a film? Mi miatt vált örök klasszikussá? A horror műfaj mindig is a könnyebb végét fogta a szórakoztatás művészetének: a filmnek nem kell tartalmasnak lennie, elég csak megijeszteni vagy elborzasztani a nézőt, és máris olyan izgalom kerít hatalmába, ami leköti a figyelmünket. De a Nosferatu ehhez egy tökéletesen felépített történetet párosít, ráadásul olyan jelenetekkel tűzdeli, amit nem lehet egy könnyen elfelejteni. Ki ne emlékezne Orlok gróf árnyékára, vagy az, ahogy a hajón megjelenik? Ezen felül a vámpírt a könyvhöz képest új tulajdonságokkal ruházta fel: a napfényben a vámpír hamuvá válik (ezt a tulajdonságot, azóta sok vámpírtörténet átvette (pl: Interjú a vámpírral; Penge-trilógia)), és mint a pestis hordozója jelenik meg a filmben.
Ez a néma film túl tesz a legtöbb mai vámpíros filmen, szóval csak ajánlani tudom.
