A Gyűlölet (1995) Párizs egyik legégetőbb problémájával foglalkozik: az elszegényedett külváros kirekesztődésével. A bevándorolt etnikumok diszkriminálása miatt a külvárosban egy sajátos közösség alakult ki, aminek legfőbb jellemzői, hogy fekete vagy illegális munkából élnek meg; alulképzettség, drogkereskedelem és fogyasztás, s persze az ebből az okból kifolyó folyamatos rendőri zaklatás. Itt el is érkeztünk a film elsődleges problémaköréhez: a rendőri túlkapásokhoz. Még emlékszem a 2005-ös franciaországi zavargásokra, ami két tizenéves afrikai származású fiatal tragikus halála váltott ki, miközben menekültek a rendőrök elől. Azt követő több hétig tartó és hatalmas anyagi károkkal járó (Wikipédia szerint több mint 8970 jármű rongáltak/gyújtottak fel) zavargások mélyen gyökerező társadalmi problémákra vezethetőek vissza (vallási, szociális és kisebbségi ellentétekre). 
A film ezeket a gondokat csak érinti, a cselekményt inkább a francia rendőrök alkalmatlanságára hegyezi ki. A történet 2005-ös incidenshez hasonló helyzetből indul ki: egy külvárosi fiatalt, Abdelt, a rendőrök eszméletlenre vertek, minek következtében lázadás tör ki Párizs külvárosi utcáin. A film Abdel három barátjának egy napját meséli el a lázadás másnapján. Vinz (Vincent Cassel) a zavargások alatt megtalálja az egyik rendőr elhagyott pisztolyát, és azt tervezi, hogy amennyiben Abdel belehal sérüléseibe bosszúként maga is lelő vele egy rendőrt. Két barátjával, Hubert-tel és Sayid-dal járják Párizst, miközben megismerhetjük a külvárosi fiatalok életét, amit a tetőn sütögetés, breakdancelés, drogozás és persze a korábban már említett a rendőrökkel való atrocitások tölt ki. Vinz-t a gyilkosságtól Hubert próbálja eltántorítani. Hubert képviseli a tiszta gondolkodást és az előrelátást a filmben. Menekülni akar a régi életéből, és újat kezdeni, mert tudja, hogy ott számára nincs jövő. Többször is elmond egy anekdotát a barátainak egy srácról, aki kiugrott egy felhőkarcolóból. Zuhanás közben folyamatosan azt ismételgette: "eddig minden rendben.... eddig minden rendben..:" De nem az számít, ahogy zuhansz, hanem az, hogyan landolsz... Ezzel a történettel próbálja rávezetni Vinz-t, nem az a lényeg, hogy hogyan éred el a célt, hanem az, hogy annak milyen következményei lesznek.
Most pár szó a rendezőről: Mathieu Kassovitz-et eddig leginkább Amélie Nino-jaként ismertem. Jó újra találni egy olyan rendezőt, aki magának írja a forgatókönyveket - sok más kedvenc rendezőmhöz hasonlóan (pl.: Quentin Tarantino). Mivel nem vagyok egy nagy filmes szakértő, hogy szakzsargonokkal dobálózva dicsőítsem Kassovitz-et, ezért csak annyit mondhatok: jó, nagyon jó... Cannes-i filmfesztiválon sikeresen debütált, meg is kapta érte a legjobb rendezőnek járó díjat.
A film teljesen jogosan került fel a 250-es listára. Erős társadalom kritikája ma is megállja a helyét, hiszem az eltelt 17 év alatt, mint azt a 2005-ös eset is bizonyítja, nem igazán oldódtak meg ezek a problémák. Kérdés felmerül, hogy mit old meg a folyamatos rendőri jelenlét, vagy egyáltalán megold-e valamit. A válasz nehezebb annál, mint amilyennek tűnik: természetesen szükség van rájuk, hogy a közbiztonságot fenntartsák, de mint a filmből kiderül sokan inkább visszaélnek hatalmukkal, és fennálló helyzetet erőszakkal, és megalázással próbálják megoldani, ami csak elmélyíti a társadalmi ellentéteket. Tehát a külvárosban élő emberek rendőrök jelenlétét nem segítségnek tekintik, hanem csak egy újabb nehézségnek az amúgy is gondterhelt életükben. A mai magyar helyzetre is jól reflektál a film. A kormány az elszegényedett részek bűnözését fokozott rendőri jelenléttel akarja ellensúlyozni. De ez olyan csak, mint a fájdalomcsillapító: átmenetileg jobban érzed magad tőle, de meggyógyulni biztosan nem fogsz.
-------
OFF-TOPIC
Na túlestem én is az első blogbejegyzésemen. Hát nem vagyok valami nagy író, de remélem ez a blog majd segít abban, hogy fejlesszem a stílusomat és az íráskészségemet.
